Mi is a mentelmi jog?

A képviselő mentelmi joga Magyarországon [szerkesztés]

1990. évi LV. törvény, 4. § [szerkesztés]
A képviselő bíróság vagy más hatóság előtt - megbízatásának ideje alatt és azt követően - nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség nem vonatkozik az államtitoksértésre, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére.
Az (1) bekezdésben meghatározott mentesség kiterjed a közhatalmat gyakorló személy vagy közszereplő politikus sérelmére elkövetett becsületsértésre, valamint - amennyiben a képviselőnek nem volt tudomása arról, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan - rágalmazásra.

A mentelmi jog a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elve alóli kivétel, amelyet a közjogi hagyományaink által meghatározott formában az alkotmányos függetlenséggel rendelkező tisztségviselők befolyásmentes működésének garanciájaként indokolt megőrizni, ugyanakkor a jogintézmény megtépázott tekintélyét vissza kell állítani, ezért a védett személyek körét jelentősen szűkíteni, a védelem tartalmát pedig a visszaélésszerű joggyakorlás kizárása érdekében egyértelműsíteni kell.

Az egyes törvények mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról szóló törvény töredékére csökkenti a mentelmi jogban részesülők számát, mivel a jogosultakat az Alkotmányban nevesített tisztségviselőkre korlátozza, ezért egyrészt az ügyészségi titkárt, fogalmazót, nyomozót és ügyészségi ügyintézőt a jövőben egyáltalán nem illetné meg a mentelmi jog, másrészt a bírósági ülnökök mentelmi joga a módosítás értelmében csak az anyagi jogi védelemre (az ülnöki tevékenységgel összefüggő véleménynyilvánításra és a szavazat miatti felelősségmentességére) terjedne ki, eljárási védelmük azonban megszűnne. Lényegesen átalakul, áttekinthetőbbé válik a mentelmi jog szabályozási rendszere. Az eddigi széttagolt, tisztségenként eltérő, ám sokban párhuzamos szabályok helyett a mentelmi jog egységesül. Az országgyűlési képviselőkre vonatkozó anyagi jogi rendelkezések képezik a szabályozás alapját: ezekre az egyéb tisztségekhez kapcsolódó szabályok - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényben (a továbbiakban: Abtv.) szereplő jelenlegi megoldáshoz hasonlóan - tartalmilag hivatkoznak, így a külön törvények csak az adott tisztségre vonatkozó speciális eljárásjogi szabályokat tartalmazzák (a felfüggesztésre jogosult, illetve a mentelmi jog megsértése esetén intézkedni jogosult szerv megjelölése). Ezen felül a szabálysértési- és büntetőeljárás szabályai is igazodnak az új megoldáshoz, kiküszöbölve egyben a jelenlegi szabályozási hiányokat és párhuzamosságokat.

A 34/2004. (IX. 28.) AB határozat alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a mentelmi jognak az országgyűlési képviselőknek a más közhatalmat gyakorló személyt érintő - a közügyek megvitatásával kapcsolatos - értékítéletet kifejező véleménynyilvánítására és általa nem ismerten valótlan tényállítására is ki kell terjednie. A szabályozásnak természetesen e követelményeket is ki kell elégítenie.

Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosítása nyomán a képviselői anyagi jogi mentesség a 34/2004. (IX. 28.) AB határozattal összhangban abban az esetben terjed ki a közhatalmat gyakorló személy vagy közszereplő politikus sérelmére elkövetett becsületsértésre, valamint rágalmazásra is, amennyiben a képviselőnek nem volt tudomása arról, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan.

BH2002. 178. Az Országgyűlés vizsgálóbizottságának zárt ülésén meghallgatott személy tényállításának valóságáért helytállni tartozik a bizottság tagja, ha az elhangzottakat - anélkül, hogy ez joga vagy kötelezettsége volna - a sajtó útján nyilvánosságra hozza [1949. évi XX. törvény 59. §, 61. § (1) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 75. § (1) bekezdés, 78. § (2) bekezdés, 84. § (1) bekezdés, 355. § (4) bekezdés, 1990. évi LV. törvény 4. §, 1976. évi 8. tvr., 1993. évi XXXI. törvény, 1952. évi III. törvény 163. § (3) bekezdés, 206. § (3) bekezdés, PK 14. sz. állásfoglalás].

BH1999. 51. Ha az országgyűlési képviselő ellen a képviselői megbízatásának tartama alatt - de nem a képviselői minőségével összefüggésben - elkövetett közlekedési bűncselekmény miatt indul büntetőeljárás, amelynek lefolytatása közben a képviselői megbízatása - az Országgyűlés működésének befejezésével - megszűnt: a büntetőeljárás lefolytatásának nincs akadálya [Alkotmány 20. § (3) bek., 20/A. § (1) bek., Btk. 22. § i) pont, 187. § (2) bek. b) pont, Be. 213. § (3) bek. c) pont, 1990. évi LV. tv. 2-5. §, Alkotmánybíróság 1092/E/1996/3. sz. hat.].

1990. évi LV. törvény, 5. § [szerkesztés]
A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntető eljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani, vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni.
A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetve magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez. Az indítványt a képviselő tettenérése esetén haladéktalanul elő kell terjeszteni.
Szabálysértési ügyben a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt - a szabálysértési hatóság megkeresése alapján - a legfőbb ügyész terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez.
A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt az Országgyűlés elnöke haladéktalanul átadja megvizsgálásra az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának, és ezt az Országgyűlés következő ülésnapján bejelenti.
A Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság a határozati javaslatát legkésőbb harminc napon belül terjeszti be az Országgyűléshez.
Az Országgyűlés az ügyben vita nélkül határoz, de az érintett képviselő jogosult ismertetni álláspontját. A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntéshez a jelenlévő képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntés csak arra az ügyre vonatkozik, amelyre az indítványt előterjesztették.

EBH2002. 737. II. A mentelmi jog az országgyűlési képviselőt korlátozott védelemben részesíti. A mentelmi jog védelme alatt álló képviselő ellen szabálysértési vagy büntetőeljárás megindítása, illetve folytatása, a tettenérés esetén foganatosítandó őrizetbevétel kivételével büntető eljárásjogi kényszerintézkedés alkalmazása kizárt.
Minden más a bűncselekmény megelőzését, leplezését, bizonyítását szolgáló egyébként nem a büntetőeljárásról, hanem a rendőrségről szóló törvényben szabályozott intézkedés jogszerű és az országgyűlési képviselő mentelmi joga által nem korlátozott [1990. évi LV. tv. 5. § (1) bek., 1994. évi XXXIV. tv.].

BH2003. 447. II. A mentelmi jog az országgyűlési képviselőt korlátozott védelemben részesíti; a mentelmi jog védelme alatt álló képviselő ellen szabálysértési vagy büntetőeljárás megindítása, illetve folytatása, - a tettenérés esetén foganatosítandó őrizetbevétel kivételével - büntető eljárásjogi kényszerintézkedés alkalmazása kizárt, de minden más, a bűncselekmény megelőzését, leleplezését, bizonyítását szolgáló nem a büntetőeljárásról, hanem a rendőrségről szóló törvényben szabályozott - intézkedés jogszerű és az országgyűlési képviselő mentelmi joga által nem korlátozott [1990. évi LV. tv. 5. § (1) bek., 1994. évi XXXIV. tv.].

BH1999. 51. Ha az országgyűlési képviselő ellen a képviselői megbízatásának tartama alatt - de nem a képviselői minőségével összefüggésben - elkövetett közlekedési bűncselekmény miatt indul büntetőeljárás, amelynek lefolytatása közben a képviselői megbízatása - az Országgyűlés működésének befejezésével - megszűnt: a büntetőeljárás lefolytatásának nincs akadálya [Alkotmány 20. § (3) bek., 20/A. § (1) bek., Btk. 22. § i) pont, 187. § (2) bek. b) pont, Be. 213. § (3) bek. c) pont, 1990. évi LV. tv. 2-5. §, Alkotmánybíróság 1092/E/1996/3. sz. hat.].

1990. évi LV. törvény, 6. § [szerkesztés]
A képviselő mentelmi jogáról - a szabálysértési eljárás kivételével - nem mondhat le. E jogát mindenki köteles tiszteletben tartani.
A képviselő köteles mentelmi jogának megsértését az Országgyűlés elnökének haladéktalanul bejelenteni. Az Országgyűlés elnöke a szükséges intézkedést haladéktalanul megteszi.

EBH2002. 737. I. A mentelmi jog felfüggesztése az országgyűlési képviselő büntetőjogi felelősségre vonásának a büntetőeljáráson kívül eső feltétele, amelyről az országgyűlés határoz. A mentelmi jog felfüggesztésének a jogszerűsége a büntetőeljárásban nem vizsgálható [Be. 15. § (4) bek., 1990. évi LV. tv. 5. és 6. §].

BH2003. 447. I. A mentelmi jog felfüggesztése az országgyűlési képviselő büntetőjogi felelősségre vonásának a büntetőeljáráson kívül eső feltétele, amelyről az országgyűlés határoz; a mentelmi jog felfüggesztésének a jogszerűsége a büntetőeljárásban nem vizsgálható (1990. évi LV. tv. 5. és 6. §)



1990. évi LV. törvény, 7. § [szerkesztés]
A mentelmi jog a képviselőt a megválasztása napjától illeti meg.
A képviselőválasztáson jelöltként igazolt személyt a 5. §-ban szabályozott mentelmi jog szempontjából úgy kell tekinteni, mintha képviselő lenne, a mentelmi jog felfüggesztéséről azonban nem az Országgyűlés, illetőleg annak Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottsága, hanem az Országos Választási Bizottság határoz. Az indítványt az Országos Választási Bizottság elnökéhez kell benyújtani.



A Pallas Nagy Lexikona szerint [szerkesztés]

"A törvény által nálunk még nem szabályozott M. a képviselőháznak Böszörményi László képviselőnek közkeresete alá vétele alkalmából hozott és 1867 nov. 18. kelt határozata és az azóta állandóan követett gyakorlat szerint a következő két sarkalatos tételen nyugszik: 1. hogy amit az országgyűlési tag «mint olyan» a házban és a házon kívül mond v. tesz, azért csak az országgyűlés, és pedig annak ama háza által vonható feleletre, amelyhez tartozik; 2. hogy amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond v. tesz, azért csak a ház engedelmével vonható közkereset alá, s a tetten érés esetét kivéve, csak a ház előzetes engedelmével záratható el. Minthogy a M.-ot törvény nem szabályozza, mely esetben a vonatkozó törvénynek mint minden más törvénynek magyarázata s értelmezése birói hatáskörbe tartozik, a hivatkozott képviselőházi határozatnak birói magyarázata és értelmezése csak addig irányadó, mig az országgyűlés esetleg ellenkezően nem határoz. Igy a választókhoz intézett nyilatkozat a magyar királyi Kuriának 1889 máj. 9. a Doda Traján ügyében hozott határozata szerint nem tekinthető a képviselői hivatás teljesítésével összekötött működésnek, s azért az 1867. képviselőházi határozatnak nem 1., hanem 2. pontja alá tartozik. A nézet helyes, mert a választók előtt nyilatkozó képviselő nem szól s nem nyilatkozik sem: «a házban a házhoz», sem pedig: «a házon kivül, de a háznak megbizásából». A kérdés, vajjon a képviselő M.-a a megválasztással v. az igazolással veszi-e kezdetét, a vitás kérdések közé tartozik. Francia- és Olaszországban a kérdést a M.-ot megszorító értelmében döntötték el a biróságok. A bűnvádi eljárás alá vont képviselők arra hivatkoztak ugyan, hogy a képviselői mandátumnak alapja, a képviselői minőségnek egyedüli jogcíme a választás, amely ennélfogva mindaddig érvényes, mig az igazolási eljárás meg nem semmisíti. Továbbá arra, hogy a még nem igazolt képviselő is képviselői hivatást teljesít, már csak azért, mert az általános választásokból kikerült ház megalakulásában részt vesz. Ennek ellenében a biróságok álláspontja az volt, hogy a képviselőknek adott alkotmányos biztosíték, minthogy célja a képviselői hivatás szabad gyakorlatának biztosítása s minthogy azért az «a hivatásnak biztosítéka» és nem «a személynek privilegiuma», csakis az igazolt képviselőt illetheti. Semmi esetre sem terjeszthető ki pedig a biztosíték az országgyűlés tartama alatt megválasztott képviselőkre. Ugy Francia- mint Olaszországban tételes törvény értelmezéséről volt szó, amire a biróság kétségtelenül jogosítva van, ámbátor Odillon Barrot 1847 ápr. 20. a képviselőházban ugy nyilatkozott, hogy a M. kezdőpontja körül felmerült kérdés eldöntésére csak a ház lehet illetékes. Hazánkban előforduló esetben a képviselőház a kérdést a M.-ot kiterjesztő értelemben döntötte el, akként t. i., hogy a képviselő a M. élvezetébe megválasztatása percében lép (1878 dec. 9. határozat).

Az országgyűlési tagot megillető M. addig tart, mig az illetőnek országgyűlési tagsága meg nem szünik. A M. terjedelme tehát nálunk jelentékenyebb mint p. Olaszországban, ahol a Statutum 45. §-a szerint a képviselőket a M. csak az ülésszak tartama alatt illeti meg. A képviselőházi határozat 1. és 2. pontja között mégis az a különbség, hogy az 1. pont esetében az országgyűlési tag ebbeli minőségének megszünte után sem vonható felelősségre (máskülönben a mentesség illuzóriussá válnék); a 2. pont esetében ellenben az országgyűlési tag e minőségének tartama alatt elkövetett büntetendő cselekmény miatt is, e minőségének megszünte után bűnvádi eljárás alá szabadon vonható. Viszont a határozat 2. pontjából nem látszik ugyan következni, de mégis kétségtelen, hogy az országgyűlési tag e minőségének tartama alatt a ház engedélye nélkül oly cselekmény miatt sem vonható bűnvádi eljárás alá, melyet országgyűlési tagsága előtt való időben elkövetett. A M. szempontjából nem tesz különbséget, vajjon az országgyűlési tag terhére rótt büntetendő cselekmény hivatalból v. csak a sértett fél indítványára üldözendő-e; s kiterjed a M. ugy a bűntett és vétség, mint a kihágás eseteire. Tetten érés esetében az országgyűlési tag a ház engedélyezése nélkül is letartóztatható, a bűnvádi eljárás megindítása azonban ebben az esetben is a ház előzetes engedélyéhez van kötve. Ez a két, egymással látszólag ellentétben álló elv akként egyeztethető össze, hogy a tetten ért s letartóztatott országgyűlési tag ügyében az illetékes ház azonnal értesítendő s engedélye a további eljárásra kikérendő, amelynek megtagadása esetében azonnal szabadlábra helyezendő. Az előnyomozást a M. ki nem zárja. Magának az országgyűlési tagnak kihallgatásáról természetesen nem lehet szó, mert ez már a M.-ba ütköznék. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a nyomozásról értesült országgyűlési tag más alkalmas módon önként ne hozhassa a nyomozó közeg tudomására azokat a körülményeket, melyeket saját érdekében a gyanu eloszlatására alkalmasaknak tart. A M., habár nem személyes privilegium, mégis előjog, s nem válhatik annak hátrányára, akit illet.

A M. felfüggesztése a bűnvádi eljárás megindításának, illetve folytatásának levén feltétele, az országgyűlési tag ellen beadott bűnvádi feljelentés félretételéhez, elvetéséhez a M. felfüggesztésének kieszközlése nem szükséges. Az országgyűlési tagságnak megszerzése a megszerzés idejében már folyamatban volt bűnvádi eljárást megakasztja; annak folytatásához a M. felfüggesztése szükséges. A M. felfüggesztése csak addig érvényes, mig a kiadott országgyűlési tag annak a háznak tagja, amely M.-át felfüggesztette; ha tehát a kiadott tag M.-ának felfüggesztése után más háznak tagjává lesz – p. a főrendiházi tagot képviselőnek megválasztották, v. a kiadott képviselőt képviselői mandátumának lejártával újra megválasztották – a bűnvádi eljárás a M. újabb felfüggesztése nélkül nem folytatható.

A tanuzási kényszer kérdésében a képviselőháznak 1889 ápr. 10. kelt határozata a következő: «az országgyűlési képviselőnek tanuságtétel végett megidéztetéséhez a képviselőház engedélye nem szükséges. A tanuként megidézett képviselő ellen személyes szabadságot korlátozó kényszereszközök azonban csakis a M. felfüggesztésének előzetes kieszközlése után alkalmazhatók». Minthogy az országgyűlési tagok M.-ának tartalma és terjedelme egyforma, ez az elv a főrendiház tagjaival szemben is érvényes. A M.-nak közhivatalnok által történt megsértését illetőleg Herman Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából, a képviselőház mentelmi bizottságának véleménye szerint, a M.-ot sértő közhivatalnok csupán fegyelmileg büntethető, az igazságügyi bizottságnak 1884 máj. 8. a ház által elfogadott jelentése szerint ellenben a közhivatalnok, aki képviselőt M.-a felfüggesztése előtt elfogat vagy letartóztat, a btkv 193. és következő §-aiban meghatározott személyes szabadság megsértését követi el, és a 193., illetve 195. §-os szerint büntetendő. Az igazságügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány az igazságügyi bizottság véleményében osztozik.

E szerint a vélemény szerint a közhivatalnok, aki gyilkossággal alaposan terhelt képviselőt, akit a ház kétségtelenül ki is adott volna, a M. felfüggesztésének kieszközlése nélkül letartóztatott, 10 évig terjedhető fegyházzal büntetendő. A háznak ez a határozata azonban, minthogy nem a M. tartalmának és terjedelmének meghatározására, hanem a büntetőtörvénykönyv magyarázatára vonatkozik, a biróságokra kötelező erővel nem bir. Érdemileg el nem fogadható azért, mert a btkv 193. s következő §-aiban meghatározott bűntettnek tárgya nem a M., hanem a személyes szabadság. A M. s a személyes szabadság pedig nem azonos fogalmak.

Magánszemély által a M. meg nem sérthető. A M.-nak magánszemély által megsértése fogalmi lehetetlenség. Az országgyűlési tagnak a házban mondottakért p. testi bántalmazás, párbajra kihivása az általános büntető törvények szerint itélendő meg. Az 1867-iki képviselőházi határozat 1. pontjában említett feleletre vonás alatt csak hatóság által való feleletre vonás értendő, az, hogy az országgyűlési tagot a hivatása gyakorlatában mondottakért semminemü hatóság által és semmiféle hatóság előtt feleletre vonni nem lehet. A határozatot a képviselőház is mindig ilykép értelmezte, s ezt az álláspontot fogadta el az igazságügyi bizottságnak 1884-iki fentemlített jelentése is, midőn nem találta helyesnek a Mocsári Lajosnak azt az indítványát, hogy a képviselő ellen egyesek által elkövetett jogsértő bűncselekmények a M. szempontjából külön intézkedés tárgyává tétessenek. A mentelmi bizottság azonban 1891 aug. 10. kelt s a ház által elfogadott jelentésében, annak kiemelése után, hogy a magánosok cselekményeit a ház mindenkor ugy tekintette, hogy azoknak megtorlása a törvény rendes útjára tartozik, a nélkül, hogy ezeket a cselekményeket a M. megsértésének fogalma alá vonta volna, annak a nézetének adott kifejezést, hogy minden cselekmény, amely oda irányul, hogy a képviselőtől hivatása gyakorlatában mondottakért a házon kivül elégtétel követeltessék, a M.-ot érinti, s hogy e szempontból kivánatos, hogy a ház tagjait megillető M. fokozottabb büntetőjogi védelemben részesüljön. Az eszme javított és bővített kiadásban megvalósítva büntetőtörvénykönyvünk egy feltünő hézagának kitöltésére van hivatva. A magánosok jogtalan támadása a M.-ot nem érinti, mert a M. alkotmányos biztosíték; védelem a hatalom ellen. De fokozottabb büntető jogi védelmet igényelhet az országgyűlési tag személye, mert kétségtelen, hogy hivatásának lelkiismeretes gyakorlásában igen gyakran összeütközésbe jő másoknak többé-kevésbbé jogosulatlan önző érdekeivel, s igy nagyobb mérvben, mint a magánember, ki van téve azok boszujának, akiknek érdekköreit kötelességszerüleg megzavarta. De ami ő reá áll, az legalább épp oly mérvben áll minden közhivatalnokra. A fokozott veszély pedig fokozott védelmet igényel. Az országgyűlési tag, a közhivatalnok ellen intézett merénylet azért súlyosabban büntetendő, ha hivatalos eljárása miatt boszuból követtetett el. A magyar büntetőtörvénykönyv csodálatos módon ezt az általánosan elismert büntetőjogi szempontot csak a vagyonrongálásnál vette figyelembe, midőn a különben csak vétséget alkotó vagyonrongálást bűntettnek minősíti, és jelentékenyan szigorubban bünteti, ha azt a tettes közhivatalnoknak vagyonán hivatalos eljárása miatt boszuból követte el. A törvény tehát fokozottabb büntető védelemben részesíti a közhivatalnoknak tyúkjait és pulykáit, de magától a közhivatalnoktól a fokozottabb védelmet megtagadja.

A közösügyi bizottság (delegáció) tagjainak M.-áról az 1867. XII. t.-c. 47. §-a intézkedik, melynél az országgyűlési tagok M.-ára felállított elvek irányadók. A M. a hivatásnak alkotmányos biztosítéka levén és nem személyes privilegium, arról az országgyűlési tag le nem mondhat."

A mai szabályozás Magyarországon [szerkesztés]

A hatályos mentelmi jogot az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény szabályozza.