Pepin sógor: Körmagyar
A mai politikai palettán az a sok minden, ami történik, bizonyos értelemben a Körmagyar című színművet juttatja eszembe. Dialógusok, monológok szállnak a légben, közszereplők, hirtelen felbukkant nevek forognak hol emitt, hol amott, mindig újabb és újabb helyszínre és helyzetbe hozva. És mint a darabban, a való életben is megy az örök körforgás, ahogy az egyik szereplő átcsusszan egy másik közegbe és jelenetbe, magától értetődően. Most éppen egy alezredesi rangbanlevő rendőrnő gondolta úgy, hogy ezt megteheti.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) 2004-ben alakult, mintegy négy és félezer tagjuk van. Szima Judit főtitkár, mint mondják, évek óta következetesen azon munkálkodik, hogy a testületen belül legyen fontos a hibák feltárása, a felelősök és az áldatlan állapotok okának minden esetben való megnevezése. Ezzel nincs is semmi baj, de Szima alezredes jelenleg a Jobbik EP-listájának 4. helyén szerepel. Csakhogy a szakszervezet alapszabályában benne van, hogy pártoktól és mozgalmaktól függetlenül kíván tagjai érdekében tevékenykedni. Ha nem lenne benne, egy belülről jövő hangnak akkor is meg kellett volna szólalnia, hogy a két dolog összeférhetetlen.
Tavaly júniusban bujtogatás miatt emelt vádat a Katonai Ügyészség a TMRSZ főtitkárával szemben. A vád szerint Szima Judit több, a szervezet honlapjára kikerült cikkben támadta a rendőri vezetőket, sőt, a Magyar Gárda támogatására is kérte a rendőröket, de ez utóbbit az alezredes cáfolja, hamis levélre hivatkozva. A hamis levél elő- és utóéletéről azonban nem lehet olvasni semmit.
Mivel a Magyar Gárda a Jobbik fennhatósága alatt működik, kissé blazírt eltolnia magától ezt a gondolatot, miközben a Jobbik EP-képviselője.
A hivatalos eljárás ugyan megköveteli, hogy a bujtogatás vádja esetében ún. rabosított módon hallgassák ki a gyanúsítottat, mégis, a módszer, de maga a bujtogatás ellen is számos civil szervezet emelte fel szavát. Hogy a Civil Jogász Bizottság, vagy az Október 23. Bizottság hogyan kerülnek a tiltakozó levél végére aláíróként, azt a Jobbik fényében nincs mit magyarázni, de hogy olyan szervezetek, mint a Közlekedési Dolgozók Egyesülete, a Szervátültetettek Szövetsége miként került bele az összes közjogi méltóságnak elküldött levélbe, egyáltalán nem lehet érteni. Legfőképp a nagyon is fajsúlyos Levegő Munkacsoport részvétele tűnik kakukktojásnak, az Irgalmas Szamaritánusok aláírása pedig egyenesen groteszknek.
Szima Judit bizonyára tisztában van azzal, hogy mint szakszervezeti vezető erős védettséget élvez, s hogy csak jogerős büntető elítélés után mozdíthatják el, vagy a tagság hívhatja vissza. Miután a 2002-es választások elvesztése után a jobboldalt egy zászló akarták terelni, de ez nem járt sikerrel, sokan úgy gondolták, hogy egy markáns, egyértelmű megfogalmazású, jobboldali tömörülésre van szükség, és a Tettrekészek legott ott is termettek. Majdnem egyidőben más csoportokból alakult ki a Vona-féle Jobbik Mozgalom, illetve Egyesület, majd később a Magyar Gárda.
A Jobbik láthatólag törekszik a Fidesszel szemben arra, hogy programja adjon valamit az emberek kezébe, és ne csak lózungok és demagógia uralja a mondatkígyókat, amiket a hallgatóság köré tekerve szellemileg és lelkileg foglyul lehet őket ejteni. Hiszen látták, hogy az a Fidesz nyújtotta módszer nem válik be. Ez a program azonban olyan, mint mikor az anya nem engedi meg a fagylaltot a gyereknek, de az apa titokban pénzt ad rá.
A program egy katyvasz, ahol egyik oldalon azt mondják, amit a közönség hallani akar, vegyítve a kézzel fogható dolgokat a véghez vihetőség képtelenségével a háttérben, a másik oldalon pedig kielégíti az emberek elkeseredettségéből fakadó bosszúszomját, bűnbakkeresését és totálisan kimeríti a nemzeti érzéssel való visszaélést, ahol a honfiúi büszkeséget eszközzé alacsonyítják le.
A Jobbik programjából kedvencemet nyújtanám át a nyájas olvasónak, mely szerint Vona Gábor (a szélsőjobb klasszikus forgatókönyvét követve) euroszkepticizmus alapján akar az EU-parlamentben politizálni. Ennek részeként végső, ám sajátságos csapást óhajt mérni a kapitalizmusra, mely szerint a felvett hitelek újratárgyalását és felmondását követeli, mondván, eleget fizettünk már a külföldi bankoknak.
Révületbe sem kell esni egy Giorgio-féle cukorkával, hogy ezen az alapon tömegek rohangálnak majd a bankjaikba, fityiszt mutatnak, majd középső ujjuk segítségével fejezik majd ki, hogyan is óhajtják kiegyenlíteni hátralékaikat.
Egy ilyen program mögé áll tehát az a Szima Judit, aki lehet, hogy nem közgazdász, de látnia kell, hogy ez a fajta program nem menti meg a gazdaságot, nem vezeti ki az országot a válságból, hanem csupán csak egy hőbörgésnek felel meg. Vészesen hasonlít arra, amit a főmasinisztás szakszervezetis kollégája tett és mondott az elmúlt években. Miként pontosan nyomon követhető a nyílt politizálás, eltávolodva a szakszervezeti céloktól. Pedig van egy alapító okirat, amelyhez egy főtitkárnak illene tartania magát.

Talán izgalmasabb lenne olyat kitalálni, ahol megcsillogtathatja a kiképzésekben nyert ügyességét és rátermettségét. Olvasom, van Skóciában egy rendőrnő, aki hívő Star Wars rajongó, és magát ironikusan jedi vallásúnak mondja. Nem ő az egyedüli, vagy 400 ezren vallották magukat rajongásukban. A hölgy szerint minden rendőrnek a Csillagok háborúja filmekből ismert, jó oldalon küzdő lovagnak kellene lennie. És mivel Jedi lovagnak lenni életmód, hát ahhoz az értékrendhez kell tartaniuk is magukat.
Szima Judit rendőr alezredes, szakszervezeti főtitkárként, jobbikosként, a Gárda árnyékában hiába is pályázna a Jedi lovag címre. Bújhat bármilyen jelmezbe, igazából csak Darth Vader, a sötét lovag marad.
forrás:
http://tiaramagazin.hu/page/pepin_sogor_kormagyar