A Le Monde ismét a magyar szélsőségesekkel foglalkozik

A Le Monde ismét a magyar szélsőségesekkel foglalkozik

A cikk itt elérhető, de fizetős?

Morvai kikéri magának

A Magyar Gárda feloszlatása ellenére a nyíltan rasszista és antiszemita szélsőjobboldal a válságra és a nacionalista nosztalgiára építve virágzik Magyarországon - írta péntek délután megjelent számában a Le Monde című francia napilap.
A mértékadó párizsi újság egy teljes oldalas elemzésben foglalkozik a Jobbik megerősödésével és a szélsőjobboldali eszmék magyarországi újjáéledésével. A konzervatívok kettős játéka címmel pedig külön írást szentel a Fidesznek a szélsőjobboldalhoz való viszonyáról. 

A cikkíró Marion Van Renterghem arra emlékeztet, hogy a feloszlatott Magyar Gárda "fiatal kapitánya", Vona Gábor egyben a Jobbik alapítója és elnöke is. Bár a "hitlerista fasiszta nyilasok fekete egyenruháját idéző uniformist viselő fegyvertelen milícia" jogi csatát vesztett, a Jobbik jól van: dicsőségesen vonult be az Európai Parlamentbe, miután a júniusi EP-választáson a szavazatok 15 százalékával három képviselői helyhez jutott - fogalmaz a cikk szerzője.

Vona Gábor "jól neveltséget" sugározva harcol a homoszexualitás ellen és a "roma probléma" megoldásáért, valamint a "keresztény nemzetet" vallja magáénak - jellemzi a lap a Jobbik elnökét.

Közép-Európában a nemzet szónak etnikai töltete van. A keresztény pedig politikai szó is. Azt jelenti nem zsidó, és potenciálisan antizsidó" - idézi a lap Kende Péter politológust, az 1956-os Intézet elnökét.

Az új magyar szélsőjobboldal zászlóvivője az ELTE jogi karán tanító fiatal, modern, kozmopolita, "látszólag normalizált" Morvai Krisztina, aki kikéri magának, hogy rasszistának vagy antiszemitának nevezzék azért, mert programjában azt tűzte célul, hogy visszaadja a magyaroknak Magyarországot - mutat rá a Le Monde. 

A lap szerint a magyar meghatározás külön művészet Magyarországon: Morvai dallamos hangján esküszik arra, hogy semmi baja a romákkal, ha azok nem bűnözők, de közben azt hangsúlyozza, hogy a bűnözés Magyarországon elsősorban roma jelenség, valamint aggodalmát fejezi ki a romák magas szaporulata miatt. 

A zsidókkal sincs semmi baja Morvainak - folytatja a Le Monde -, csak Vonához hasonlóan nyugtalanítja a Tel-Aviv-New York-Budapest tengely és az, hogy külföldiek vásárolják fel a magyar termőföldet. A "magunkfajta-magukfajta" megkülönböztetésben, amelyet egy, a Népszavában a köztudottan zsidó származású Várkonyi Tibor tollából megjelent publicisztikára írott válaszában használt először Morvai, szándékosan a "faj" szó jelentésére játszik rá - hangsúlyozza a lap. 

A Le Monde szerint a rasszizmus elsőszámú áldozatai Magyarországon a romák, akiknek többsége bizonytalan körülmények között él, bűncselekmények áldozata, házaik folyamatos támadásoknak van kitéve. A lap kitér a tatárszentgyörgyi gyilkosságokra, amelyeknek tetteseit a mai napig nem találták meg, és arra, hogy egy kisebbségi rendőrszakszervezet, a Tettrekész szoros kapcsolatban áll a Jobbikkal. 

A magyarországi idegengyűlölet másik, kevésbé tapintható formája a lap szerint az antiszemitizmus, amely minden gátlás nélkül fejeződik ki. Március 26-án a magyarországi újságosbódék a világ legtermészetesebb módján tették ki a szélsőjobboldali Magyar Fórumot, amelynek címlapján az akkor lemondott Gyurcsány Ferenc potenciális utódjának tekintett Surányi György, egykori jegybankelnök fotója egy Dávid-csillag közepén volt látható - emlékeztet a Le Monde.

A lap szerint a példák bőven sorolhatók: a magukat nyíltan "nem zsidóknak" definiáló Goj Motorosok mozgalmától Bayer Zsoltnak, a "szélsőjobboldali napilap", a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikájáig. 

A Közép-Európai Egyetemnek (CEU) a politikai előítéletekről készült tanulmányai szerint a magyarok fele azt gondolja, hogy a cigányok genetikusan bűnözői hajlammal rendelkeznek. A zsidók iránti ellenszenv és az egyre nyíltabb antiszemita beszédmód pedig elsősorban a fiatalok körében erősödik - mondta a lapnak Kovács Miklós kutató.

A szélsőségesen antiszemiták aránya 10-ről 15 százalékra emelkedett az elmúlt három évben, s a magyarok 35 százalékának vannak előítéletei a zsidókkal szemben, míg ez az arány 2006-ban csak 30, a kilencvenes évek végén pedig alig hét százalék volt. 

A demokráciába való példamutató átmenetet követően Magyarországon nem egyszerűen megjelentek a szélsőséges mozgalmak, hanem a frusztrációhoz ürügyként és bűnbankként szolgáló válságos gazdasági helyzethez a szólásszabadságnak az angolszász mintára létrejött liberális jogfelfogása kapcsolódik. Kende Péter szerint a több szász éves angol vagy amerikai demokráciában jó az ilyen törvénykezés, de a törékeny magyar demokráciában szélsőségekhez vezet.

Balázs Péter külügyminiszter a lapnak úgy nyilatkozott: a németekkel ellentétben a magyarok még nem dolgozták fel a múltjukat; az antiszemitizmus, a kommunizmus tiltása után, feltámadt az országban, és néhány éve szervezettebb és láthatóbb formában jelenik meg.

A Fidesszel foglalkozó írásában a lap úgy véli, hogy Orbán Viktor "a következő magyar miniszterelnök, a hallgatás művészetét" gyakorolja: a Jobbik megerősödése miatt a 2010-es választás favoritjaként egyszerre használ centrista és nacionalista beszédmódot, amelyhez pontosan választja meg a történelmi szimbólumokra érzékeny szélsőjobboldalhoz intézett jeleket. 

A lap szerint Orbán nem antiszemita, de a Fidesz születésnapján szívesen fotóztatta magát barátjával, a pártlapító és nyíltan antiszemita Bayer Zsolttal. A pártelnök nem kommentálta a Magyar Gárda feloszlatását, sem a Magyar Fórum antiszemita címlapját, és arról sem volt mondandója, hogy Wittner Mária volt a Magyar Gárda avatásának díszvendége a Hősök terén - írta a Le Monde. 
MTI

A leendő csendőrségünk feloszlatásáról szóla határozat...

"Leendő csendőrminiszterünk" által támogatott párt egyik szervezetetének feloszlatásáról szóló teljes anyag itt elérhető!

A bírósági dokumentumból pontosan kiderült, hogy miért oszlatták fel a paramilitáris szervezetet

Nyilvános a Magyar Gárda szöveges ítélete

"A demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat támadják", "jogállamban nem lehet megtörni az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát", "félkatonai jellegű erődemonstráció keretében a saját véleményét deklarálta" - ilyen és ehhez hasonló mondatok szerepelnek a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló - a Fővárosi Ítélőtábla által meghozott - ítéletben, amelynek szövegezett változata tegnap került fel az internetre. A lapunk által megkérdezett szakértő könnyebb hatósági eligazodást vár a verdikttől, amely szerinte nemzetközi példák irányába mutat.
Felkerült az internetre, s bárki számára elérhető az az ítélet, amellyel a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda egyesületet és mozgalmat egyaránt. A több mint húszoldalas dokumentum részletesen ismerteti a felperes - azaz a Fővárosi Főügyészség feloszlatásra vonatkozó - keresetét, de az alperes - azaz a Magyar Gárda - álláspontját is. Ugyanígy beszámolnak a fellebbezésekről, illetve hosszan utalnak az elsőfokú ítéletre. Utóbbit a Fővárosi Bíróság (FB) hozta még 2008. december 16-án. Az FB döntését július 2-án hagyta helyben a Fővárosi Ítélőtábla, ám az FB ítéletének indoklását több helyen pontosították, illetve megváltoztatták. 



Egyesület és mozgalom

A jogerős ítélet - többször hangoztatott - legfontosabb változtatása az volt az első fokon meghozott ítélethez képest, hogy az a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet egy kalap alá vette a fekete egyenruhás gárdistákat tömörítő mozgalommal. A gárda védője, Gaudi-Nagy Tamás már a per kezdetétől - 2008 márciusától - próbálta bizonyítani, hogy az egyesület és a mozgalom teljességgel különállnak. Ezt már az FB is elutasította, kimondva: a két szervezet szimbiózisban él. 

A táblabíróság viszont ennél is tovább ment, s arra az álláspontra jutott: "a társadalmi szervezet általános fogalmától annyiban tér el a tömegmozgalom fogalma, hogy annak tevékenységében nem nyilvántartott tagok is részt vesznek (...) A tömegmozgalom társadalmi szervezeti jellegéből következik, hogy az jogi személy (...) amely nyilvántartásába vétellel jön létre (...) A Magyar Gárda ezen feltételeknek nem felel meg, ezért tömegmozgalomnak nem tekinthető". Vagyis a gárda, mint mozgalom, a bíróság szerint mégsem tekinthető tömegmozgalomnak. Ezzel a bíróság lezárta a "Gaudi-offenzíva" egy részét, majd végső csapást is mért a gárdára: az egyesülési törvény értelmében "a Magyar Gárda jogi értelemben nem tömegmozgalom, hanem az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közösség, amely az alperesi egyesületen mint anyaszervezeten belül fejti ki tevékenységét". A bíróság elutasította azt a Gaudi-Nagy féle védekezést is - részben a két szervezet egybevonásával -, amely szerint a mozgalom tevékenységéért nem lehet felelőssé tenni az egyesületet. 

Mindezek miatt számtalan példát hoztak a két szervezet közti összefonódásra, s visszautaltak egy, a bizonyítási eljárás során lejátszott felvételre. Ezen Vona Gábor - a feloszlatott egyesület és egyben a Jobbik elnöke - kimondta, hogy az egyesületet odadobnák a bíróságnak, hogy a mozgalom tovább működhessen. Emellett a bíróság azon részletekre is kitért, hogy a mozgalom életébe komoly beleszólása volt az egyesület vezetőinek, például Vonának. 

A táblabíróság kijelentette ugyanakkor, hogy az ítélet a "Magyar Gárdát alkotó természetes személyek jövőbeli egyesülési és gyülekezési jogára - mint anyagi jogi jogosultságra - kihatással nincs". Ezzel gyakorlatilag a gárda, illetve, mivel ez hivatalosan már nem létezik, a fekete egyenruhában felvonulók jövőbeni demonstrációit nem zárta ki. A gárda feloszlatása óta ebből több probléma is volt már, s kérdésessé vált, hogy demonstrálhatnak-e a gárdisták bizonyos célokból, vagy sem.



Eltérő indoklás

Vagyis elvben tüntethetnek, ám ez alól bizonyosan kivételt jelent az a tevékenység, amelyért a gárdát feloszlatták. Erre a szervezet tatárszentgyörgyi, faddi és galgagyörki rendezvényei adtak okot, ahol a cigánysoron végigvonulva, a "cigánybűnözésről" beszélve tartottak demonstrációkat. A feloszlatást az FB-n Pataki Árpád bíró még úgy indokolta, hogy a gárda tevékenysége miatt sérült a "kisebbségek közösség szintjén értelmezendő emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga". Az ítélőtábla ezzel szemben úgy találta - az alkotmánnyal és alkotmánybírósági határozatokkal összhangban -, hogy "e jogok csak természetes személyt illethetnek, közösségeket nem". Ilyen ügyekben ráadásul csak a sértett egyén léphetne perbe, a közösség - vagyis az őket képviselő ügyészség - nem.

A feloszlatásra mégis találtak okot: a gárda rendezvényeivel korlátozta mások "biztonsághoz és szabadsághoz való jogát", amely korlátozhatatlan alapjog, s beépült hazánk jogrendjébe, a Római Egyezményen keresztül. Mindez azért történt - érvelt a bíróság -, mert "foglyul ejtett közönsége" is volt a rendezvényeknek. Ez azt jelenti, hogy "valaki oly módon nyilvánítja ki szélsőséges meggyőződését, hogy a sértett csoporthoz tartozó személy kénytelen azt megfélemlítve végighallgatni, és nincs módja kitérni a közlés elől". Ez a bíróság - és nemzetközi egyezmények - szerint elfogadhatatlan. Mint az indoklásban kitértek rá: "A természetes személy ezen szabad választási, döntési joga pedig védelmet élvez"; demokratikus társadalomban nem lehet kényszeríteni senkit egy kérdés megvitatására. Ezen jogok ráadásul az egyesülési jog felett állnak.

A gárda mindeközben támadta a közrendet és a köznyugalmat is - mondta ki a bíróság. A szervezet képviseletét ellátó ügyvéd ezzel szemben úgy vélte: csak a figyelmet hívták fel lényeges problémákra, s párbeszédet igyekeztek kezdeményezni. A bíróság úgy találta, hogy a gárda kifogásolt tevékenysége "nem a konfliktusok megoldásának irányába hat, hanem azokat kifejezetten gerjeszti. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alperes rendezvényei közvetlenül és ténylegesen a demokrácia lényegéhez tartozó közrendet és köznyugalmat támadják". A két említett jogsértés miatt pedig már az ügyészség a közösségi érdek miatt - szemben a személyiségi jogival - felléphetett.

A bíróság még a feloszlatás ellenére is több helyen egyetértett az alperessel. Ezek közé tartozott, hogy a "véleménynyilvánítás szabadsága magában foglalja az eszmék kifejezésének szabadságát az öltözködés (pl. egyenruha viselése) útján, valamint jelképek, szimbólumok használatával is". Az ítélet nemzetközi példát is hozott minderre: "egyes szimbólumok használatát az Emberi Jogok Európai Bírósága még akkor is elfogadhatónak tartotta, amikor az adott szimbólum olyan rendszerhez kapcsolódott, amelynek felidézése kellemetlen érzéseket kelt az áldozatokban (...) A gyülekezési jog gyakorlása során elhangzott szónoklatokat a fenti elvek alapján kell megítélni".

Ezeket önmagában a bíróság nem is tartotta volna elégségesnek a feloszlatáshoz, ám végül arra jutottak: nem önmagukban, hanem "tényleges megvalósulásuknak megfelelően, azok összességében kell megítélni". "Ez utóbbi esetben pedig azt a kumulatív hatást kell minősíteni, amit a véleménynyilvánítás és a gyülekezési joggyakorlás konkrét megvalósulása kiváltott" - írták. A rendezvényekről azt mondta ki a bíróság: "az alperes tehát egy általa fontosnak tartott társadalmi problémát nem demokratikus fórumon, párbeszéd keretében vitatott meg - egyesületi célkitűzéseinek megfelelően -, hanem egy félkatonai jellegű erődemonstráció keretében a saját véleményét deklarálta". Ezzel a bíróság a gárdát saját alapszabályával is szembe helyezte.

Kitértek eközben arra is, hogy "jogállamban nem lehet megtörni az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát". Felidézték, hogy a társadalomban a gárdáról az a kép alakult ki, hogy ők képesek rendet tenni a problémás helyszíneken. Ezzel egyébként csak az FB decemberi ítéletét idézték, ám a Fővárosi Ítélőtábla is teljességgel egyetértett a korábbi ítélettel ennek kapcsán.





Nyugatra mutat

Az ítélet jelentős részét - gyakorlatilag csak az egyesülési törvényre utaló részeket kivéve - főként nyugati jogforrásokra alapozták. Ezek közé tartozik a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság több ítélete, de a Római Egyezmény és a New Yorki Egyezmény is. Ezek egyébként - ahogy a bíróság is kitért rá - hazánk jogrendjének is részei lettek, ám az indoklás mégis mindkét forrásra hivatkozik. 

Fleck Zoltán, jogszociológus szintén nemzetközi gyakorlathoz igazodónak tartotta az ítéletet, amelyet lapunk kérdésére elemzett is. Mint mondta: a táblabíróság ítéletében meggyőző érveléssel tisztázta a Fővárosi Ítélőtábla az egyesület és mozgalom közti viszonyt. Ennek azért lehet nagy szerepe a későbbiekben, mert a szervezeti egység kimondásával akár a gárda toborzói miatt is indíthatnak eljárást egyesülési joggal visszaélés miatt. (Korábban - a gárda július 4-i és 11-i rendezvénye után - már indultak is ilyen eljárások. A július 11-i demonstrációnak ráadásul már gyanúsítottja is van: Kiss Róbert gárda-főkapitány személyében.) A szakértő arra is kitért: fontos változás, hogy nem a személyiségi jog megsértése miatt oszlatták fel a szervezetet, hanem általánosabb kifogást találtak a gárda működésével szemben. A félelemkeltő, jogellenes tevékenységet ugyanakkor igen pontosan definiálták, konkrétan és objektívan. Ez a jövőben szintén fontos segítséget nyújthat például a rendőrségnek abban a kérdésben, hogy mikor kell beavatkoznia egy gárda rendezvénybe - vélte Fleck, aki arról is beszélt: a bíróság végre kimondta azt is: a rasszista megnyilvánulások nem élveznek jogi védelmet. 

Való igaz, a bírósági ítélet hangsúlyozta: a New Yorki egyezmény, amely a magyar jog része "kimondja: a részes államok elítélnek minden olyan propagandát és minden olyan szervezetet, amely a faji gyűlöletet és megkülönböztetést valamilyen formában igazolni vagy előmozdítani igyekszik, és vállalják, hogy törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propagandatevékenységet, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja". Az ilyen megnyilvánulások kapcsán szintén tesznek konkrét kitérőt az indoklásban: a "Magyar Gárda rendezvényei nem a közbiztonságot sértő valamennyi, hanem szinte kizárólag a romák által elkövetett bűncselekményekkel foglalkoztak."

A bíróság kitért arra is, amit taláros testület az utóbbi időben nem mondott ki: a gárda rendezvényein fennállt az erőszak közvetlen veszélye. Utóbbi kapcsán - habár az ítéletet nem kívánta kommentálni - Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke úgy fogalmazott egy lapunknak adott interjújában: "ha a bíróság úgy látta, hogy az erőszak tényleges megvalósulásának veszélye fennállt (...) az ítélet összhangban van a nemzetközi megközelítéssel". Emiatt Baka szerint - aki 2007-ig maga is Strasbourgban bíráskodott - ilyen esetekben "indokolt a véleménynyilvánítás szabadságának, illetve az egyesülési és gyülekezési szabadságnak a korlátozása." 

Horváth B. Barnabás
NÉPSZAVA