
Tisztelt érdeklődők, TMRSZ hívők és ellenzők, Posta Imre és Szima Judit imádók és ellenzők!
Láthatjuk, hogy Posta Imre milyen hozzáállással, milyen (újságírói és írói) etikátlansággal kezdte könyve beharangozóját. De sajnos ettől az „ember”-től ennyire telik.
Szenzációhajhász, fél információkon, pletykákon alapuló hazugságáradatával szeretne magának hírnevet kivívni.
De annyi esze sincs a szerencsétlennek, hogy várjon, majd amikor kész a könyv és megjelenik, akkor számoljon be róla, hogy nagyot durranjon.
Nem, ő előre szivárogtat, nem védi az informátorait, és ha kell, akkor a saját védelmében még fel is jelenti őket.
Elég zavarodott elme az már biztos. A rendszerváltás felszínre hozta a társadalom legalját, és amikor ezek egymásra találnak, akkor máris kész egy új párt, egy új szakszervezet, egy új könyv vagy bármi más. De mi egyáltalán a céljuk vele?
Mi a célja a TMRSZ-nek? Mert a hangzatos érdekvédelem nem igazán, hiszen olyan messze állnak egymástól, mint Szigetszentmiklós Szekszárdtól.
Mert mi is az érdekvédelem?
Amikor a dolgozók érdekeit keressük.
Nem a másik szakszervezettel foglalkozunk, hanem elintézzük a dolgozók ügyes bajos dolgait, segítünk, ha hozzánk fordulnak, megyünk a főnőkéhez, megbeszéljük, mit lehet tenni és megegyezünk.
Eljárunk értekezletekre, érdekegyeztetésekre, hogy lássuk, merre megy a munkáltató, és közvetlen helyi szinten jelezhessük a problémákat.
Javaslatokat teszünk, közben klasszikus szakszervezeti funkciókat is ellátunk.
Kedvezményes dolgok, üdülések, gyerektáborok, nőnap, mikulás stb.
Az nem érdekvédelem, hogy erőszakkal feltoborozzuk a tagokat, úgy, hogy zaklatjuk őket szolgálat közben, a nyakukra járunk nap, mint nap, szidjuk a másik szakszervezeteket, hazugságokat, kitalált pletykákat terjesztünk, majd alattomosan ki is léptetjük a másikból őket.
Az elért eredménnyel persze dicsekszünk, lejárató könyvekkel fenyegetődzünk, és kapjuk szépen a vaskos tagdíjat, a fel nem használt munkaidő utáni milliókat stb. De azért a látszatra ügyelve, összeeszkábálunk egy mutatós honlapot, ott szidjuk a rendőri vezetést, okkal, ok nélkül, az már mindegy.
Aztán jöhetnek a hozzászólások, a fórumozók, a vendégkönyvezők. Persze ez is alaposan megcenzúrázva, sőt belterjes hozzászólókkal megíratva.
Írj, valami dicsérőt aztán majd reagáld is le, és ha nem indul be a hozzászólás, akkor ismét hozzászólni más és más néven.
Ennyire „Ökrösnek” nem kellene nézni az olvasókat.
Persze érdekvédelemként tüntetik fel, sőt eredménynek, hogy ők mennyi mindenkit feljelentenek.
Viszont a sok vesztes pereikről, elbukott ügyeikről már nem számolnak be.
Közben a többi szakszervezet sokkal hatékonyabb, több eredményt ér el a tárgyalóasztalnál a szociális és lakásbizottságokban, személyesen a főnököknél kijárva, mint a TMRSZ, de annak nincs nyoma, mert a háttérben zajlanak, nem hangoskodva, mint a TMRSZ-nél.
Ők hangosak, de keveset érnek el, míg a többiek teszik a dolgukat, csendben, tűrik a mocskolódást, és segítenek az embereken.
Van olyan szervezete a TMRSZ-nek, (több is) ahol pereskedtek a szociális bizottságba való bejutásért. Aztán a bizottsági üléseken birka módjára csendben végigülték azt a két-három ülést, amikor jelen voltak, utána nem jöttek többet.
Mondjuk tavaly júniusban vett részt utoljára az említett szervnél a TMRSZ-es fazon az ülésen. Hogy is tud így segíteni a magához csábított kollégákon?
Mikor a legtöbb egyéni probléma a szociális bizottságokon kerül terítékre.
Ennyit a TMRSZ érdekvédő tevékenységéről.
A beléptetésnél ígérgettek fűt-fát, aztán nem is látni többet a „tisztségviselőt”. A mesterségesen felduzzasztott tagsággal, az ő megkérdezésük nélkül, máris ott a jobbikkal való megállapodás.
Mi a cél?
Egyszerű. Személyi ambíciók, amint az már megmutatkozott annakidején az FRSZ főtitkári székéért való küzdelemben, vagy ahogy a munkástanácsokban eljátszott hatalmi törekvésekben is. Ha sikerült volna, akkor még nagyobb súllyal lehetne részt venni a politikában, a főméltóságú 3/3-as óvó néninek.
És mi a célja Posta Imrének? Semmi egyéb, mint egy sértett ember bosszúvágya, kivagyiságának megmutatása, hírnévre szert tenni.
De a módszer?
Az „elv”?
Na az már sehol. Lehetne azt is rá mondani, hogy így jut egy ember Háry Lászlótól Háry Jánosig (volt munkahelye az MH 93. Vitéz Háry László Vegyes Repülőosztály).
Hát ez az „ember” aki rövid időt töltött a rendőrségnél, mégis mennyi dolgot tudhat? Vajon tényleg tud? Mert aki 2005 és 2006 között rendőr volt, az biztosan sok dolgot tudhat, tapasztalhat meg. Érdekes, hogy 1996 és 1999 között a honvédségnél dolgozott, még sincs könyve a honvédségi visszásságokról, ahogy a büntetés-végrehajtás dolgairól is csöndben van, pedig ott is eltöltött annyi időt, mint a rendőrség állományában.
Összefoglalva, ha a gonoszság, rosszindulatúság, teret kap egy politikai ambíciókkal teli ál érdekvédelmi szervezetben, akkor egy ilyen beállítottságú ember a sáska-járás szerűen rá zúduló pletykaáradatból, valótlan hazudozásokból, rágalmakból, részigazságokból, máris nagyszerű könyvet jelentet meg.
Legjobb védekezés a támadás, tartja a mondás. De nem. Mindenkivel a saját maga által használt
fegyverével kell megvívni.
Mi a megoldás?
Könyvírás, és megjelentetés.
Írok egy könyvet postakürt címmel.
Ebben összefoglalom Posta Imre eddigi dolgait. Magán és munkahelyi ügyeit.
Ehhez kérek minden segítséget. Aki tud valami jó kis történetet, pletykát, hazugságot Posta Imrével kapcsolatban, az jelentkezzen.
Persze amivel én persze nem fogok egyetérteni, és tudom, hogy nem igaz, de szépen ki fogja tölteni a könyvet.
Kérem régi iskolatársakat, akinek ellopta az uzsonnáját, vagy megverte az iskolaudvaron, vagy beárulta az osztályfőnöknél, hogy írja le, és küldje el.
Jelentkezzenek a volt honvédségi kollégái, a százada beosztottai, a BV-s és egyéb páciensei. Írjunk együtt egy szép könyvet a mi szeretett Imrénkről.
Írok egy másik könyvet is, egy szima egy fordított címmel.
Ehhez is kérek minden olyan vádat, rágalmat, pletykát, történetet, amit akár a volt iskolatársai, volt óvódás neveltjei, csalódott vagy sértett TMRSZ tagok tudnak, hogy írják meg a szeretett főtitkár asszony és pártja a TMRSZ szaftos történeteit.
Nagyon klassz és olvasmányos könyv fog kikerekedni belőle.
Könyveket kell írni, kiadni és borítani a bilit. Ahogyan ők, tegyük meg mi is. Vállalom a könyv megírását, magam is jó pár élvezetes történettel tudom felvázolni a szima-posta féle gittegyletet.
Boruljon a bili, derüljön ki az igazság!
Én már előre is elhatárolódom az egésztől, és biztos, hogy nem fogok egyetérteni a könyvek tartalmával, de élvezet lesz kiadni.
az email cím:
tmrsz001@gmail.com
ide várom az anyagokat!
GM, GS