Két pofon rendel!

Hont András pulicisztikája

Alkotmányosságunkat kikezdő újabb és újabb történések nem valamiféle gyermekbetegségnek a tünetei, nem spontán folyamatok eredői, hanem rossz döntések, a sumákolás, a gyávaság, a nemtörődömség következményei. Ennek megállapításakor pedig nem tekinthetünk el attól, hogy már hetedik éve baloldali, a demokrácia ethoszával állítólag mélyen átitatott pártok kormányoznak. 

"Bujtogatás: 
357. § (1) Aki katonák között az elöljáró, a parancs vagy általában a szolgálati rend vagy a fegyelem iránt elégedetlenséget szít, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha 
a) a bujtogatást szolgálat teljesítése közben követik el, 
b) a bujtogatásból a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány származik. 

122. § (1) E törvény alkalmazásában katona a Magyar Honvédség tényleges állományú, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja." 

(1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről) 


Éljen és virágozzék a megbonthatatlan hungarista-rendőr barátság! Árpádsávot minden izraeli vízágyú mellé, azonosítószámot a rendbontóknak (forradalmároknak)! Szolgálunk és végük! 

Ilyen és ezekhez hasonló jelszavak juthatnak eszünkbe az általános kiakadáshoz vezető megállapodásról, mely a Jobbik nevű párt és paramilitáris alakulat-tulajdonos, valamint a Tettrekész nevű rendőrszakszervezet között köttetett. Pedig az csak első ránézésre olyan valószerűtlen, mintha mondjuk Mécs Imre és Havas Szófia ülne egyazon parlamenti frakcióban. 

Igazából ez a paktum rázza helyére a dolgokat. Véget vet annak a lehetetlen állapotnak, hogy a nácoidok liberális szabadságelvekért legyenek kénytelenek lelkesedni, és általános emberi jogokat kérjenek számon a hatalom gyakorlóin, vagy teljes átéléssel tüntessenek a rendőri trehányság és obskúrus összefonódások ellen egy ártatlanul és felfoghatatlanul meggyilkolt román (!) kézilabdázó emlékéért, illetőleg kikeljenek a szlovák rendőri brutalitással szemben, annak ellenére, hogy a szlovák rendőrök nem csináltak semmi mást, amikor péppé verték a Dunaszerdahely meccsére átszivárgó Fradi-Dózsa vegyeskórust, mint hazájuk viszonylatában végrehajtották a Jobbik programját. 

Szóval, a radikális szervezet lépése logikus, és aki mégsem értené, miként jutottak el több év kitartó ávéhásozása után egy rendőrszervezettel kötendő paktumig, az forduljon a Jobbik EP-listájának hatodik helyezettjéhez, Zsiga Dániel íróhoz (művésznevén: Z. Kárpát Dániel), akinek saját életrajza szerint már "hat sikeres könyve látott napvilágot, melyek könnyű értelmezhetőségük okán sokaknak segítettek megérteni a világ mai körforgásának mozgatórugóit". 

Ami viszont a Tettrekész szerepvállalását illeti, azzal semmi sincs rendben, bár nem kell hozzá egy Z. Kárpát Dánielnek lenni, hogy megértsük a körforgásuk mozgatórugóit. 

Eltekintve most attól, hogy e téren azok közé a bigott konzervatívok közé tartozom, akik szerint a fegyveres testületeknél általában nincs helye szakszervezeteknek, kezdjük a magyar alkotmány szigorú és egyértelmű rendelkezésével. A 40/B. § (4) bekezdése úgy szól, hogy "a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak". 

Az alkotmány ugyan nem határozza meg, mit kell "politikai tevékenység" alatt érteni, de az alaptörvény nem is alapfokú fogalommeghatározások hevenyészett gyűjtőhelye. A büntető törvénykönyvben sincsen benne, hogy mi tekinthető emberölésnek, a joggyakorlat mégis egészen jól elboldogul ennek megítélésével. Már ha nem tettetjük teljesen hülyének magunkat egymás előtt, mint ahogyan azt most a Tettrekész próbálja. 

Szima Judit főtitkár ahhoz a cseles megoldáshoz folyamodott, hogy előzetesen a Tolna Megyei Főügyészség elvi állásfoglalását kérte arra vonatkozólag, hogy a szakszervezet alapszabályában rögzített célok elérésére "szakmai és nem politikai alapon elviekben" köthet-e együttműködési megállapodást olyan szervezetekkel, amelynek a tevékenysége a szakszervezet számára nem megengedett. 

A főtitkárasszony folyamodványában a mellébeszélésnek vagy a fölösleges kitérőknek is elejét akarta venni, mikor fölszólítás ízűen konkretizálta kérdésüket: "állásfoglalását csak röviden abba [így!] kérjük, hogy ha megkeressük a parlamenti pártokat [a Jobbik ezek szerint már parlamenti párt] és szakmai és jogi téren ajánlunk fel együttműködési lehetőséget valamennyi parlamenti pártnak, és politikai kérdésekben nem kívánunk sem állást foglalni, sem együttműködni, az ütközik-e bármilyen jogszabályi előírásba, vagy összeegyeztethető a szakszervezet működésével?" 

Még erre az utasításszerű, félrevezető kérdésre is - alább részletezendő - meggyőződésem szerint a helyes válasz az igen lett volna. Igen, jogszabályba ütközik, méghozzá a magyar alkotmányba. Ám a megyei főügyész-helyettes a megrendelő igényének vélhetőleg megfelelően kurta válaszban így fogalmazott: "A szakszervezet az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. hatálya alá tartozó, alapszabállyal rendelkező társadalmi szervezet. A szakszervezet is - mint minden más társadalmi szervezet - az alapszabályában megjelölt céljainak eredményes megvalósítása érdekében szervezetekkel együttműködhet, az együttműködés keretében velük megállapodásokat köthet." 

Ezt követően a Tettrekész és a Jobbik Magyarországért Mozgalom vezetői teljes lelki nyugalommal és politikailag abszolút semlegesen állhattak ki a nyilvánosság elé együttműködésüket bejelenteni. Ennek keretében a szakszervezet többek közt vállalta, hogy "a Párt rendészetet érintő programpontjainak az ismertetését - szigorúan szakmai-jogi és nem politikai tekintetben -, saját médiafelületein folyamatosan megjeleníti". A szigorúan szakmai-jogi agitprop tevékenység vállalásán túl még közölték, hogy Szima Judit tökéletesen politikamentesen indul a Jobbik EP listáján. 

Politikai tevékenység? Ugyan, dehogy! 

Próbáljuk meg elképzelni, hogy ugyanezt a trükköt valaki a Német Szövetségi Köztársaságban, vagy a Jobbik által egekig magasztalt kormányzó, Horthy Miklós Magyarországán adja elő. A könnyen megjósolható következmények miatt a Jobbik azonnal diktatúrát kiáltana, és követelné az ENSZ BT azonnali összehívását. 

Nálunk viszont hosszú évek óta lehet játszani ezt az arcpirítóan átlátszó játékot. A Tettrekész szakszervezet valamennyi megnyilvánulásával politikai kontextusba helyezi az éppen aktuális, érdekvédelminek hazudott, vagy érdekvédelmi vetülettel is bíró ügyet. Annak megfejtésével, hogy mindezt milyen alapállásból teszik, nem kell sokat bajlódni. Saját honlapjukon bőségesen találhatók az Echo TV-ből, a Lánchíd Rádióból, a Barikád.hu-ról vagy éppen a Demokratából való, rokonszenvező interjúk, míg az ellenoldali médiáról maga Szima Judit nyilatkozta, hogy "a Népszava és a 168 óra című lapok élesen kirohantak ellenünk, ezt mindenképpen pozitív visszaigazolásnak értékelem, annak, hogy jól tesszük a dolgunkat". 

Kérek mindenkit, akinek esetlegesen megegyeznek preferenciái a főtitkár asszonyéval, ettől tekintsen el, és csak azt nézze, hogy egy olyan szervezetről van szó, amely többnyire olyan személyeket tömörít, akiknek bármilyen színezetű kormány jogszerű döntéseit végre kell hajtaniuk. Annak megállapítása pedig, hogy egy utasítás, vagy a működés egésze törvényellenes-e - azt az esetet leszámítva, ha bűncselekmény elkövetését parancsolják nekik, vagy más módon akarják bűncselekményre rábírni őket - mérsékelten tartozik a beosztott rendőrök hatáskörébe. 

Természetesen a munkavállalók érdekeiért fellépők még a rendőrségen belül is feltárhatnak visszásságokat, vagy küzdhetnek vélelmezett visszásságok ellen, azonban kérdés, hogy ebbe belefér-e, ha az alkotmányos és törvényes rend megvédésére felesküdött rendőrök egy részét képviselő szervezet olyan közleményt ad ki, amilyet a Tettrekész az egri kórházprivatizáció kapcsán. 

Idézem: "a hazugságok áradata tovább folytatódik a magyar nemzet színe javának érdekeit semmibe vevő kormányzás során". Vagy, ha a főtitkár a Magyar Gárdáról a következőket fejti ki a Demokratának: "ebben az ügyben meggyőződésem szerint politikai riadalomkeltés folyik, ami azonban a rendőrség szakmai munkáját is hátrányosan befolyásolja". Vagy, ha Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány elsőkörös leváltása miatt ilyen levélben fordulnak az országos rendőrfőkapitányhoz: "Elfogadhatatlannak tartjuk a szakmai kérdésekben a politikai kommiszárizmus ennyire nyilvánvaló jelenlétét. Önnek arra kellene törekednie - amely kötelességének láthatóan nem tud, de a jelek szerint nem is akar megfelelni - hogy a rendőrség szakmai érdekeit ne egyes politikailag szélsőségesnek minősíthető személyek megrendelése alapján vezesse." 

Vagy, ha az idei március tizenötödikei eseményeket ekként kommentálják: "Ismét bebizonyosodott, hogy a Magyar Köztársaság Rendőrsége elsősorban nem az adófizető állampolgárok közrendjének biztosítását, hanem a Magyar Köztársaságot gazdasági és morális végveszélybe sodró, regnáló politikai vezetők uralmának fenntartását tartja elsődleges, legfontosabb céljának." Vagy, ha ugyanebben a nyilatkozatban, immár félreérthetetlenül a Jobbikra utalva a következőket olvashatjuk: "Milyen demokrácia és milyen szakmaiság az, ahol a föld alatt megbúvó rendőri vezető az ország harmadik legerősebb, az állampolgárok által egyre nyilvánvalóbb módon támogatott pártjának prominens vezetőjével szembeni kényszerintézkedésre ad ki utasítást?" 

Ez utóbbi állásfoglalás már a budapesti rendőr-főkapitánynak is sok volt, és a törvényességi felügyeletet gyakorló Tolna Megyei Főügyészséghez fordult. Az ügyészség azonban nem talált okot a vizsgálat megindítására, ellenben - ahogy a 168 órának sajtóreferensük nyilatkozta - "felhívta a főkapitány figyelmét, hogy magánindítvánnyal becsületsértésért eljárást kezdeményezhet". 

A mottóként idézett törvényi tényállás, illetve a szintén idézett alkotmányhely alapján aligha a főkapitány becsületét érte itt a legnagyobb sérelem. 

Megint kérek mindenkit, aki tartalmilag egyetért a szakszervezet megnyilvánulásaival, hogy ettől ismételten tekintsen el, s gondoljon arra, hogy ha szívének kedves erők birtokolják a közhatalmat, és a jelenlegivel ellentétes eszmék kezdenek a terjedni a fegyveres erők körében, az éppen ugyanígy veszélyezteti az államgépezet működését. 

Mivel a jogállamok - igen szűk körben meghatározott kivételekkel - az erőszak legális alkalmazásának monopóliumát különböző állami szerveknek tartják fenn, fokozottan ügyelni kell arra, hogy ezen szervezetek nehogy politikai küzdelembe ártsák magukat. Tevékenységüket a hatalmat gyakorlók használhatják a kormányzásra, de nem használhatják a kormányzati hatalmuk megőrzésére. 

Ezen a ponton kezdenének heves tiltakozásba a standard jobbikosok, a Kossuth téri rendszerváltók és az egyéb elmeroggyantak, mondván: a kommunista elnyomó rendszer az önkény, a megfélemlítés eszközévé silányította a rendőrséget, és magánhadseregként alkalmazza azt, ezért nagyon is jól jön, hogy vannak, akik az állományon belül is szembeszállnak a terrorral. Az elborultakat emlékeztetném arra, hogy a 2006 őszi események nem erősítették, hanem jelentősen gyengítették a kormányzó erőket, mindenféle szakszervezeti belső ellenzék közreműködése nélkül. 

Amúgy is utaltam már rá, hogy nem a rendőrök dolga saját képzeteik alapján értelmezni feladatukat és felelősségüket, ugyanis, ha így tesznek, az odavezet, hogy a jog képlékennyé válik, és végső soron fölbomlik maga az állam is. Tudniillik, lehet valakinek szubjektív meggyőződése például, hogy egy másik embert mozgásában, helyváltoztatásában, tartózkodási helyének megválasztásában jogosan és helyes célból korlátoz, azonban annak eldöntésére, hogy két ugyanolyan magatartás közül melyik minősül személyi szabadság megsértésének, és melyik, mondjuk, jogszerű előállításnak, csak a tárgyi jog illetékes. 

A kívülálló számára pedig teljesen egyértelműnek kell lennie, hogy mikor melyik esetről van szó. Minél gyakrabban tesznek az erőszak alkalmazására törvényileg felhatalmazott szervek és személyek olyan megnyilvánulásokat, melyekben kétségbe vonják, helytelenítik feljebbvalóik és az őket irányítók tevékenységét, vagy egyenesen a legitimitásukat kérdőjelezik meg, úgy nő a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy ezen szervek és személyek a törvényeknek avagy valamiféle belső parancsnak engedelmeskednek-e, és úgy párolog el az a hit is, amellyel a különböző aktusokat - így a fizikai erő alkalmazását is - az állam intézkedésének számítjuk be. 

Mindezek miatt tiltja az alkotmány a honvédelmi és rendvédelmi szervek tagjaira vonatkozóan a politikai tevékenység folytatását. Márpedig, ami az egyes személyeknek tilos, az tilos a szervezeteiknek is, még akkor is, ha az utóbbiak személyisége elválik tagjaiétól. A különböző szakszervezetek, egyesületek, alapítványok tisztségviselői többnyire a hivatásosok közül kerülnek ki, szerepüket önkényesen nem váltogathatják. A rendőrségen belül működő szakszervezetek jogait a többi szakszervezethez képest az alkotmány korlátozza. Körülbelül ezt kellett volna válaszolnia a feltett kérdésre az ügyészségnek is. 

A politikai tevékenység tilalmának arra való szűkítése, hogy szolgálati viszonyban csak egyik vagy másik párt támogatására való nyílt buzdítás nem megengedett, az alkotmány szabályainak kiürítését jelenti. 

Gondolom, nagyjából az is világos mindenki előtt, hogy a Jobbikot és a Tettrekészt a cigánybűnözés kategóriájának tüntető emlegetése hozta össze. 

Ennek az írásnak nem témája a cigány - nem cigány együttélés, csak az esze- és fékevesztett cigányozás, amely már jó ideje nem áll meg a hivatalos szervek kapuinál. Nemrég az egyik ismerősömet, akinek az autóján kiszúrták a kerekeket, bevittem a helyi kapitányságra. A bűnügyi helyszínelők szobájában minden falat cigányellenes tacepaók borítottak, de ez nem lehet meglepetés annak, aki beleolvasott a különböző rendőrségi fórumokba. Például a Tettrekész honlapján lévőkbe. 

Nem vagyok híve a politikai korrektség jegyében teljesen kiherélt beszédmódnak. Még arról is, hogy etnikai elemekkel átszőtt szociális körülményeknek milyen hatása van a bűnözésre, vagy, hogy zártabb közösségekben milyen - a jogrenddel összeegyeztethetetlen - minták, szokások élnek, lehet értelmes és legitim vitát folytatni. Csak nem a rendőrségen. 

Többen észrevételezték már, hogy a miskolci kapitány elhíresült sajtótájékoztatóján nem is annak a sajátos - ki tudja milyen adatokra támaszkodó - kimutatásnak az előtárása volt igazán fölháborító, miszerint a városban az utóbbi idők köztéri bűncselekményeit mind cigányok követték el, hanem az a megjegyzés, hogy "a kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés". 

Na, mármost kinek a nevében is beszélt a kapitány? Eszerint a rendőrség a többségi társadalom szolgálatában áll? Ha így van, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha a romák egy része nem tartja magára nézve kötelezőnek a "többségi társadalom" szabályait. Továbbá, ha elfogadjuk Pásztor Albert megközelítését, akkor kénytelenek leszünk fölhatalmazni állami embereket, hogy a polgárok közt különféle homályos szempontok alapján válogassanak. Én ezt nem szívesen

tenném, különösen egy olyan testület esetében, amely hosszú évek óta képtelen megszabadulni Pásztor Alberttől és Szima Judittól. 

A rendőrség hatékony és jogszerű működésének az a garanciája, ha az elkövetett cselekményre koncentrál, és nincs tekintettel az elkövető származására vagy pártállására. Félreértések elkerülése végett: ez nem a cigányokról szól, és csak ennek a szemléletnek a feltétlen érvényesülése képes megvédeni adott esetben még a nácikat is. 

Az, hogy az állami szerveknek eljárásuk során semlegesnek kell maradniuk, nem valamiféle elvont hóbort, hanem a jogállamiság minimumfeltétele. 

A Jobbik-Tettrekész megállapodás újabb mérföldkő állami létünk teljes szétesése felé vezető úton. Gusztos Péter szabad demokrata képviselő szerint az együttműködés megítélése a fiatal demokrácia próbatétele. Én viszont azt nem tudom, hogy ez a "fiatal demokrácia" toposz miért él makacsul tovább. Tájékoztatnék minden érintettet, hogy berendezkedésünk nem tekinthető fiatalnak. Gondoljunk csak arra, hogy a rendszerváltás idején miként tekintettünk azokra az országokra, ahol már húsz éve polgári demokrácia működött. 

Alkotmányosságunkat kikezdő újabb és újabb történések nem valamiféle gyermekbetegségnek a tünetei, nem spontán folyamatok eredői, hanem rossz döntések, a sumákolás, a gyávaság, a nemtörődömség következményei. Ennek megállapításakor pedig nem tekinthetünk el attól, hogy már hetedik éve baloldali, a demokrácia ethoszával állítólag mélyen átitatott pártok kormányoznak. 

A Tettrekész 2004-ben kezdett működni, gond nélkül erősödött Lamperth Mónika, Petrétei József, Takács Albert és Draskovics Tibor minisztersége idején. Működéséhez nem egyszer kormányzati, rendőrségi forrásokat és infrastruktúrát kapott. De Draskovics volt az is, aki némi hezitálás után helyén hagyta Pásztor miskolci közeget is. 

Az ügyészség vagy a bíróságok szerepét illetően a szocialisták védekezhetnek ugyan azzal, hogy tőlük független intézményekről van szó, de emlékeztetnék, hogy ebben sem teljesen vétlenek. Ha a Fidesz-érában megszavazták volna az ügyészség kormány alá rendeléséről szóló indítványt, akkor könnyű belátni, hogy sokkal tisztább felelősségi viszonyok jöttek volna létre, és nem lehetne állandó jelleggel a másikra mutogatni. Ha nem akadályoznák egyedüliként a főbíró megválasztását, akkor volna arra is remény, hogy egyértelműbb, konzekvensebb legyen az ítélkezési gyakorlat. 

Ha betarthatatlan, alibiintézkedések kiötlése helyett, mint amilyen például a holokauszttagadás törvényi tiltása, a meglévő szabályok betartására összpontosítanának, akkor legalább az állam berkein belül nem fertőzhetnének zavaros téveszmék. 

A hatalmat gyakorlók feljogosítva érzik magukat, hogy a legkülönfélébb magánviszonyokba is beleszóljanak, merev szigorral lépjenek fel azokkal szemben, akik szeretnék jól érezni magukat, és teszem azt, este tíz óra után meg akarnak látogatni egy újbudai kocsmát, azonban ha az állam szervezett erővel találja szemben magát, zavarodottá, félénkké és erőtlenné válik. Annak ellenére, hogy az alkotmányos rend megvédésére nemcsak jogi, hanem adminisztratív lehetőségek is rendelkezésre állnak. Számomra ebből csak egy dolog következik biztosan:

Orbán Viktor a Kéri László által szervezett ultratitkos eszmecserén állítólag a Magyar Gárdáról azt mondta, hogy az egy valós problémára adott reakció. Az állam ugyanis gyengül vidéken, kevés a rendőr, magára hagyták az állampolgárokat, akik ebben látták a megoldást. Szerinte egyfelől erősíteni kell az állami jelenlétet, másrészt adni kell nekik két pofont és hazazavarni őket. 

Figyelmen kívül hagyva most azt, hogy a dolgok ilyetén alakulásában a Fidesz és annak elnöke nem tekinthető ártatlannak, ebben azt hiszem, igaza van. Nagyjából erre van szükség.

Forrás: http://www.hirszerzo.hu/cikk.ket_pofon_rendel.110442.html