Testvérem, Galamb!

Olvasva a könyved eddig közölt részleteit, erőt vett rajtam a lelkiismeret és a közlésvágy.

Egy rendvédelmi szerv szánalmasan közönséges tagja voltam.
Viszont élt bennem a törtetés ösztöne, ezért aljas könyökléssel és testi-lelki terrorral rávettem - az amúgy is velejéig korrupt – társaimat, hogy egyik vezetőjük lehessek a szakszervezetben.
Persze ennek ára volt.

Bugylibicskával körülmetéltem magamat és beléptem egy titkos, szabadkőműves páholyba. Minderre a Genfi-tó jege alatt, egy búvárharangban került sor.

Fiatal voltam és bohó.

Akkoriban még szinte naponta mutyiztam, sokszor nem is egyedül.
Egy-egy fárasztó birkalopás után könyékig turkáltam az őzpörköltben és sárgára ittam a májam tokaji borokkal.

Nyakra-főre előléptettek és jutalmaztak becstelen elöljáróim, míg én múlattam a köz pénzét.
Perverz ösztöneimet gyerektáborokban éltem ki, de gyakran vettem részt a BM-ben tartott vad murikon is, amit fontos tárgyalásoknak álcáztunk. Nem volt nehéz, hiszen mindnyájan titkos ügynökei voltunk valamelyik ellenséges országnak.
Bizony, így ment ez...

Ám egy napon arra ébredtem, hogy nem bírja a gyomrom az őzpörköltet és ez lett a vesztem.
Kiutáltak maguk közül és egy mondvacsinált ürüggyel lemondattak, méghozzá önként.
Azóta megbántam mindent, plasztikáztattam a fütyimet és beléptem a Gárdába.
Szima Judit arcát életnagyságban a széles hátamra tetováltattam, s hajlandó vagyok feldobni a régi bűntársaimat.

Mindezt azért, hogy nyíljon fel végre e sokat szenvedett, véráztatta, talpalatnyi föld szeme!

Ui.: Egyszer eladtunk egy nyugdíjas népdalkört enyvalapanyagnak 2Ft/kg áron, de erről később!

Szerző: "meaculpa"

Imrus!
Azért ide raktam ezt az üzenetet, mert leírtad, hogy ide járunk rettegni és te jókat szórakozol ezen. Vagyok annyira hiteles, mint a Szöcske és a Palesztín egybegyúrva, úgyhogy ezt is beveheted! (A könyvbe, természetesen.)

Szerző: "meaculpa"