Három a kislány

Itt óvatosan kell bánni a szavakkal, mivel szakszervezetről van szó, rendőriről, sőt, tettrekészről, hogy a magyart ne is említsem, mint legfontosabb kihangsúlyozandó tényt. Szima Judit főtitkár, akinek népszerűsége egyelőre Morvai árnyékában parázslik, nem egészen tudja, merre az arra. Jó dolog, ha három diplomája van valakinek - neki van, nem győzi hangsúlyozni -, mindez azonban úgy látszik, nem előfeltétele a logikus gondolkodásnak és némi rácsodálkozásmentes világszemléletnek. Ha már tettrekész.

Nem mondhatni, hogy a politikai játszmába befurakodó érdekvédelmisek túl jó viszonyban lennének a "nem baráti" sajtóval. (Persze, "szakszervezetünk nem politizál csupán szakmai alapokon nyugvó együttműködési megállapodást kötött egy párttal." Ezt ugyan mindenki kiröhögi, de ügyes próbálkozás) Amivel nincs gond, nyilatkozataikból és közleményeikből még némi dilettantizmus és tanácstalanság sütöget. Kemény dolog, meg kell tanulni kezelni a kényes helyzeteket. Egyelőre ez még nem megy,a sajtónak adott "viszontválaszok" agresszív, gúnyos hangvétele nem túl szerencsés egy szélsőjobbos ideológiának kacagva teret adó szervezetnél, amelyik azt állítja, hogy nincs is köze a politikához. És amelynek a főtitkára jobbikos képviselőjelölt. Bonyolult ügy.

Ne foglakozzunk most Posta Imre teljesen nyílt antiszemitizmusával, Szima asszony néhány elképesztően primitív megnyilvánulásával, a Jobbik zagyválásával. Koncentráljunk a sajtóval való kapcsolatra, amelyen még lenne mit izmosítani. Legutóbb a büdösbolsilibsi 168 órával gyűlt meg a bajuk, az még egy aranyos történet volt, én például kifejezetten jól szórakoztam a válaszlevél árnyaltságán.

A mostani azonban olyan eset, amelyen először nagyot lehet röhögni, azután elgondolkozik az ember: mi lesz, ha az ilyan badarságok kiötlőinek hatalom lesz a kezében? Történt, hogy a szintén büdöskomcsi lapban, a Népszavában megjelent egy írás, "Tettrekész rasszizmus" címmel. Ebben a szerző rámutat néhány ostoba dologra, amelyet Szima Judit kotyogott ki a hirtelen rásütő reflektorok zavarbaejtő fényében. Az írás kissé dühös, kissé dühítő, kissé harcias, kissé nyegle, éppen olyan, amilyen a Népszava sokakat irritáló stílusa. Szima asszonynak - mint a Jobbik képviselőjelöltjének - az ilyesmit el kell olvasni, hanyag mosollyal félre kell hajítani, majd öt perc múlva már nem is emlékezni rá. De nem. Szima Judit meg van győződve róla, hogy veszettül rafinált és professzionális csapattal vette körül magát, ezért ellentámadást indított a Népszava ellen, levél formájában, amúgy hivatalosan. Örömteli dolog ez, mert szívből ki lehet röhögni a dolgot, ahelyett, hogy tövig rágnánk a körmünket az izgalomtól.

A levél mikéntje különösen szórakoztató, mivel kiderült, hogy Szima Judit megbízta a Szima Judit által főnökölt szakszervezetet, hogy lássa el Szima Judit képviseletét ebben a hihetetlen fontos kérdésben. Így Szima Judit ügyében Szima Judit, aki megbízta Szima Juditot, helyreigazítási kérelemmel fordult a szerkesztőséghez, amelyet Szima Judit alá is írt. Disszociatív személyiség. Ez a kemény, nem a Gárda!

Szima Judit Szima Judit nevében és megbízásából visszautasította a Népszava cikkében megjelent "Butácska szegény, szánnivalón igen ostobácska, aki nyilván csak gyorstalpaló alezredesképzőt végzett" mondatot, mivel neki három diplomája is van. Na, az ilyenen szoktak a zsurnaliszták a leghangosabban mosolyogni. Szima Judit nyilván szó szerint vette a leírtakat, a szemétkedő gúnyt (nem ismerős?), gondolom még annak is utánanézetett, van-e olyan, hogy "gyorstalpaló alezredesképző". Pedig nincs ebben ennyi.

Mindegy, a szerkesztőség és Veress Jenő le lett baszva a levélben, Szima Judit Szima Judit miatt kikérte magának az egészet, és a többi. De van egy gyönyörfakasztó figyelmeztetés a levélben, amelyet fénymásolni kellene, és az ország összes szerkesztőségébe szétküldeni, mint reggeli mulatságost. Azt írja Szima Judit, hogy Szima Judit hajlandó eltekinteni az irgumburgumtól, ha a jövőben a szégyenletes cikk írója valamennyi, a Tettrekészről írt förmedvényét előzetesen elküldi nekik. Ha jóváhagyják, akkor mehet nyomtatásba. Ha nem, akkor cumi.

Első körben nem hittem el, hogy valaki, akit a kurucos oldal istenít, valaki, akinek a politikai köre a szólásszabadságra hivatkozva cigányozik és zsidózik, 2009-ben ezt komolyan gondolta, de mivel Szima Judit többen van, el kell fogadni. A vigyor fő tárgya abban rejlett, amikor megpróbáltam elképzelni a szakszervezettel szoros munka- és egyéb kapcsolatban álló Posta Imrét, netán az említett oldal valamelyik billentyűcsapkodóját, ahogy néhány kedves írást előzetes egyeztetésre átküldenek a Mazsihisz irodájának, "jó lesz-e így, kicsi, rohadt, büdös zsidók, vagy finomítsunk rajta?". Nem hiszem, hogy a Népszava hivatalos levélben reagálna ekkora baromságra.

Már ott bajba kerülnének, hogy melyik Szima Juditnak küldjék a választ.

Forrás: http://holdrablo.blog.hu/2009/05/25/harom_a_kislany_2