A tolvaj mentesítő-századparancsnok

Egy régebbi információ ami érdekes lehet.

"Természetesen a leírtakkal nem értek egyet és lehet, hogy nem is valóságos, de közzéteszem a tisztánlátás érdekében."

A tolvaj mentesítő-századparancsnok

A Magyar Honvédség Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóaljhoz egy furcsa figura érkezett meg a kilencvenes évek közepe táján. Kopaszodó homlok, hunyorított szem, szúrós tekintett. Fiatal tisztről van szó, főhadnagyi rendfokozattal, vörös diplomával a kezében. G. László alezredes parancsnok fogadta. A fiatal tiszt szerény, kissé görbültek a vállai, ingblúza frissen vasalt, cipője poros. Gyalogolt a laktanyáig, bizony több kilométert tett meg a bicikli úton. Szép bizonyítvánnyal érkezett. Rövidebb- hosszabb időszakot tudhat háta mögött a volt baráti országban, Szovjetunióban, azaz már Oroszországban. Itt szakmai-tanulmányi időt töltött el a hosszú, kampós orral is ékeskedő P. Imre főhadnagy. 

A moszkvai KGB főiskola maradványain működő katonai vegyészmérnöki gyakorlati képzést is sikeresen teljesítő, kiválóan diplomázó főhadnagy barátságokat kötött a KGB főiskolán kint tanuló, majd ott maradt K. Ferenc Moldáviába szakadt, egykori szovjet harckocsizó hadtest haditechnikai főnökkel. Számos barátság szövődött az orosz külhonban akkor még P. Imre honvéd törzszászlós és sok KGB tiszt között. 

G. László alezredes és P. Imre főhadnagy beszélgetésére hivatalból került sor, így a személyzetis tiszt mindent hall, s bizony jól meg is jegyzi, sőt fel is jegyzi. Ez a szerencsénk, mert nem tudnánk leírni a kiváló főhadnagy első mondatait, nem lenne ember aki, Kiskőrösön a Petőfi Laktanyában először megszólaló P. Imre nagyon szép századparancsnoki pályafutásának első perceit tanúsítaná.  

- Csernobil, bizony a sok kárt okozó Csernobil! - mondja a főhadnagy. 

Ne is folytassa - válaszol a parancsnok. Láttam az orvosi papírjait, sajnos tudom, hogy emberi számítás szerint vérszerinti utódokra nem is gondolhat. 
Nem ezt akartam jelenteni- szakítja félbe a parancsnokot a főhadnagy, a szakmai tapasztalataimról beszélnék… 
Ismerem a környéket, 1987-ben jártam ott, láttam mi folyik, láttam a bajt, ne is beszéljünk erről most…- zárja le hirtelen a témát a parancsnok. 
Kis idő múlva…

Lopás első alkalommal, 1996.november 13-án, 18. 00 órakor: 

P. Imre fhdgy. zászlóalj ügyletes tiszt, v. Tibor zls. telephely ügyeletes, K. Tivadar tiz. gépkocsivezető, Sz. Károly főtörm. kapuügyeletes.

K. Tivadar tizedes parancsot kap a mentesítő század ügyeletes helyettesen keresztül:

- Mentesítő századparancsnok úr utasítására, aki most az ÜTI, álljon elő a GAZ 66, legyen rajta 400 liter benzin, 50 kg gépzsír, a rejtjelző objektumban lévő raktárból UAZ új M-zárolt gumiköpenyek 6 db!

Pont a nap végén, amikor már az öreg baka pihen, és ez a főhadnagy útba indít!- méltatlankodik a tizedes. 

De hát hová, csak a lángszórósok használnak el ennyi benzint, de nem most! Mindegy indulni kell! 

- Lakatanyán kívül, Kiskőrösre a régi MHSZ tanpálya melletti utcába kell vinni, bizalmas, de nagyon bizalmas, ezért juti-szabi is jár! – mondja, most már eligazításszerűen az ÜTI, azaz a P. Imre századparancsnok. 

- Értettem főnök, a könyvemet már most megírathatom, mert akkor, ha bejöttem indulnék is haza, Tabdiba!

- Nos, adja ide Tivadar, de a száját fogja be! 

Este hét óra, mire előáll a teherautó. Szerencsére a telephely ügyeletes öreg zászlós már totál maxos, alszik, mint a mormota. A kopasz üh. kérdezni akar valamit, de a tizedes elhajtja a fenébe. A benzines hordók és a többi anyag már a kocsin egy napja, most már csak a kapuügyeletes a nehézség. 

A kapun megint csak egy kopasz van, udvariasan nyitja a kaput, nem is néz semmit. Rálát a tizedes az ÜTI szoba előtt álló mentesítő századparancsnokra, az meg figyel és mosolyog.

Zs. István körösi szőlősgazdához kellett vinni a szajrét, először, de leszerzésemig huszonegy alkalommal voltam nála, mindent felírtam, mert ha balhé lesz, a fegyelmi tiszt és a katonai ügyész elé teszem a feljegyzéseimet. Igaz, hogy kockás papíron van, de megvan, hisz látja maga is! - mondja riport alanyom. 

Milyen szép lánya volt a szőlősgazdának, de azok mindig dolgoztak, meg orgazdái voltak a P. Imre főhadnagy lopott anyagainak. Egy-egy fuvar után 50.000 forintot kapott a mentesítő századparancsnok! Ezt az ötödik fuvart követően a gazda mondta el nekem, miközben kaptam egy flaskát a jó kis házi főzésű pálinkájából! Vannak emlékezetes lopások, amikor a főhadnagy velem együtt jött ki. Már leszerelésem előtt betanítottam utánpótlásomnak egy vadkerti gyereket, ő is nagyban űzte a főhadnagy laktanyából kilopott anyagainak szállítását, most is többször találkozom vele, Ő is tudna ám mesélni! Az első lopás azért emlékezetes, mert nem várt juti-szabit hozott, és az ÜTI jóvoltából a barátnőm is örülhetett, később kiderült, maradandóan. Félre is siklott a magán életem. Lehet így bűnhődtem a századparancsnokom gátlástalan lopkodásának segítése miatt. A második alkalommal 600 liter benzint vittem, akkor a rendőr is megállított, de az egy másik sztori… 

A történet egy vegyivédelmi ny. honvéd őrnagy és K.Tivadar tiz. emlékezései és kockás papírja alapján íródott